Ilyen nagy szerelem

Ilyen nagy szerelem

Bemutató: Magyar Néphadsereg Színháza, 1958. 05. 16. (rendező: Kazán István)

Pavel Kohout “sláger-darabjának” budapesti ősbemutatója valóságos dominót indított el: a májusi premiert követően már októberben műsorra tűzte Debrecen, decemberben a kecskeméti Katona József Színház és a Pécsi Nemzeti Színház. Az 1959-es évet ezzel a színművel nyitotta a Szegedi Nemzeti Színház, majd következett Győr, Békéscsaba, Eger, végül Miskolc.

A prágai születésű szerző Szeptemberi éjszaka című, 1955-ös premierjével betört a csehszlovák színházi világba, nagyon fiatalon, mindössze huszonhét évesen. Történeteit objektív, ugyanakkor érzékeny, a szereplők sorsát árnyaltan megközelítő, sajátos stílusú magánéleti reprezentációban ábrázolja.

“Az Ilyen nagy szerelem formai kísérlet. A “Taláros úr” a színmű vezéralakja, végigvezeti a nézőket a három felvonáson, ő egyben a közönség hangja. A színészek két dimenzióban játszanak. A jelent alakítják – és közben gondolataik életre kelnek, a színpadi cselekmény a színpadi cselekmény visszakanyarodik a múltba.” Potoczky Júlia: Csehszlovák író budapesti premierjén. In: Film Színház Muzsika, 1958/ 20. 18.

Az ötvenes évek szocialista realista, didaktikus darabjai után ez a sztori valóságos üstökösként robbant a közép-kelet-európai színházi életbe. A sematikus, fekete-fehér történetek után egy kisrealista szférában játszódó, a hétköznapi életre, a magánember érzelmeire reflektáló alkotás párhuzamos az ötvenes évek végi filmművészeti reformista tendenciákkal, illetve a széttöredezett időterű, objektív új regény műfajával (például Szerelmem Hirosima, Szeretők). Az újító, modernizáló aspektusokat Kazán István progresszív rendezése hitelesen ötvözte a budapesti előadáson.

„Nagyszerű és egyszerű technikai megoldás: vetített háttér jelzi az elsuhanó tájakat, a vonat robogását, s a menekülő életet. S Ruttkai Éva emlékezetesen szép játéka előkészíti és kifejezi a tragédiát. Hallucinál: Péter hangját, ígérgetését, szépséges szavait hallja. Mi is halljuk: a kulisszák mögül, valószínűleg magnetofonról. A jelenet megragadó, s teljesen filmszerű. Ez már nem színház, hanem film. Nem vitatom: Kazán István, a szép előadás rendezője ezt a forró jelenetet is kiválóan oldotta meg. S nem tagadom a filmszerűség létjogosultságát a színpadon, ha éppen oda illik. Mégis: a színház egészen más. Az igazi színház, a csak színházi ezt klasszikusan úgy oldhatja meg, hogy Ruttkai Éva arcáról, tekintetéből, játékából érezze a néző a hallucinálást, a víziót, Péter hangját is. Ő olyan nagyszerű színésznő, hogy technikai segédeszközök nélkül is képes mindent kifejezni.” Demeter Imre: Film a színpadon. In: Film Színház Muzsika, 1958/ 22. 30.

Forrás: ADT

Finn látogatás

Sakari Puurunen, a tamperi színház igazgatója és főrendezője; valamint felesége, Eeva-Kaarina Volanen filmszínésznő; és Lilli Markkanen rendező-színésznő, a helsinki Nemzeti Színház tagja egy európai tanulmányúton vett részt, amelynek során a magyar színházi élettel is ismerkedtek.

„Magyarországra – mondja Puurunen – sajnos a színházi évad végére jutottunk, s csupán néhány előadást nézhettünk meg Budapesten. A csehszlovák Kohout Ilyen nagy szerelem előadását azonban az eddig látott legkiemelkedőbb teljesítmények közé soroljuk.” Lőrincz Éva: Finn színművészek magyarországi tanulmányúton. In: Film Színház Muzsika, 1958/ 31. 28.

Pálos György, Ruttkai Éva, Ajtay Andor. Forrás: Film Színház Muzsika, 1958/ 20. 15. ADT

Eeva-Kaarina Volanen:

„Örömmel láttam Ruttkai Évát. Két évvel ezelőtt már jártunk Budapesten, akkor szerettem meg művészi, őszintén átélt játékát. Van benne valami különös, egyéni báj, amit nem lehet megtanulni…” Lőrincz Éva: Finn színművészek magyarországi tanulmányúton. In: Film Színház Muzsika, 1958/ 31. 29.

Kiemelt fotó/ forrás: Horváth Tamás/ ide kattintva

A cikk az ADT segítségével készült.