Dunakanyar

Dunakanyar

“A mese, a Dunakanyar-presszó kávéfőzőnőjének boldogságtörténete siker lehet bármikor, ha megtalálják az igazi színészeket hozzá.” Budai Rózsa: Egy férfi és egy nő. Karinthy Ferenc: Dunakanyar. In: Vas Népe, 1982/ 28. 5.

Nő// férfi, váratlan találkozás

1966-ban mutatta be a Madách Kamaraszínház Karinthy Ferenc egyfelvonásosát, a Dunakanyart, Domján Edit és Mensáros László főszereplésével.

A darab a stílusos közhelyek, a remek humor, a játék, és a flört hullámvasútja. Nem csupán a különböző hazai (és nemzetközi!) színpadok tűzték már műsorra, de készült belőle több TV felvétel is. Az utóbbiból legkiemelkedőbb, az 1985-ös variáció, amelyet a nagy sikerű, 1981-es szentendrei bemutató előzött meg. A Dunakanyar 1981-es, nyári kalandnak induló pályafutása a vártnál jóval hosszabb lett. Az egykor a szentendrei Nosztalgia Kávéház udvarán műsoron lévő darab a felvétel által mára már valóságos időkapszula, amely egy kis intimitást csempészhet a kiüresedett mindennapokra. Kortalan klasszikus ez Ruttkai Éva és Sztankay István duójával, amely a kortárs fronton is bátran megállja a helyét.

Sztankay István, Ruttkai Éva. Forrás: Film Színház Muzsika, 1981/ 31. 16. ADT

Nő-téma

“Nőpárti darab. Nem csak Ruttkai Éva szenvedélyes játéka billenti el a mérleg nyelvét, Karinthy Ferenc írásának szemlélete is ilyen. Nő és férfi kapcsolatában, a szerelem, a magány viselésében a nőt mutatja erősebbnek, bár sérülékenyebbnek. Budai Rózsa: Egy férfi és egy nő. Karinthy Ferenc: Dunakanyar. In: Vas Népe, 1982/ 28. 5.

Forrás: Vas Népe, 1982/ 28. 5. ADT

Bensőséges hangulatok

“Ez a szereposztás – Szirtes Tamás rendező választása – abban különbözik minden előzőtől (nem számítva persze a vizsgaelőadást), hogy a Kávéfőzőnő az érettebb színész és az érettebb ember. Nem valami közép-kelet-európai udvariasságból használom az érettebb szót. Ruttkai Éva tehetségének nincs kora. Ha akarná, játszhatná harminc körülinek a Kávéfőzőnőt, de – egyetértésben a rendezővel – nem akarja, és ettől kap ez a dunakanyari Dunakanyar az eddigiektől eltérő hangsúlyokat. (…) Oly természetes minden mozdulatuk, szavuk, hogy az ember nem is színielőadás nézőjének érzi magát, hanem vendégnek, aki ottfelejtődött egy sarokban, senki nem figyel rá, s ő hívatlan tanúja lesz egy valóságos jelenetnek.” Morvay István: Nosztalgiát ébresztő előadás. Ruttkai Éva és Sztankay István a Dunakanyarban. In: Esti Hírlap, 1981/ 160. 2.

Az MTVA (M3) mozgóképarchívumában megtekinthető a felvétel:

https://archivum.mtva.hu/m3/open?id=M3-R2dBb1BnMUlVanJFNW5FRTdvdGxtWkh1QWtNUHZPc0duaWVjRUtja3YwOD0

Kiemelt fotó/ forrás: Magyar Ifjúság, 1982/ 45. 4.

A cikk az ADT segítségével készült.