Szent Johanna

Szent Johanna

Bemutató: Magyar Néphadsereg Színháza, 1955. 11. 25. (rendező: Egri István).

Függetlenség, szabadság, haladás

Az „orléans-i” szűz története számos művészt ihletett már irodalomtól a képzőművészetig, tengernyi alkotás merít a 15. századi Szent Johanna jelenségéből. A feudális keretekből kitörni vágyó nép, a megújulásra, a reformokra éhes társadalmi közhangulat érájában egy félelmet nem ismerő nő tragikus sorsa nem más, mint a kíméletlen tükör az elavult rendszerek és a hatalom félrevezető mesterkedései számára.

A drámairodalom két fontos Szent Johannája (a Brecht variáns előtt): a romantikus, patetikus eszméket hordozó schilleri, valamint a shawi színmű. G.B. Shaw a tiszta egyén és egy képmutató társadalmi berendezkedés viszonya közötti feszültségeket vizsgálja drámájában, középpontban egy érzékeny, mégis bátor forradalmi női vezérrel.

A G.B. Shaw által 1923-mas mű, nem sokkal az első világháborús tragédia sorozat után keletkezett, amikor egész Európa egy teljesen új világrend képével kényszerült szembenézni. A béketárgyalásokat és a “térképvagdalásokat” követően a függetlenség, a szabadság eszméje rendkívül időszerű.

Budapesti Johannák

Budapesten hamar, már 1924-ben bemutatásra került a modern értelmezésű Szent Johanna, Bajor Gizi főszereplésével. Bulla Elma 1936-os, majd Gobbi Hilda 1945-ös után az 1955-ös Johanna több szempontból is formabontó. Nem csupán a kettős szereposztás (Bulla Elma, Ruttkai Éva) miatt különleges ez az előadás, hanem az ’56 előtti viszonyok társadalmi reflexiója miatt is, ugyanis releváns párhuzamok fedezhetők fel a korabeli hazai, elnyomó politikai viszonyok és a késő középkori francia állapotok között.

Bajor Gizi, Bulla Elma, Gobbi Hilda. Forrás: Film Színház Muzsika, 1975/ 41. 16. ADT

’56-os Johannák

Közvetlenül 1956 előtt (az 1954-es Nagy Imre enyhülés következtében) mindinkább felértékelődik a pozitív, igaz, tiszta, bátor főhős hiteles reprezentációja. A szocialista realizmus dogmatikus és szűk látókörű értelmezései stratégiái, a propaganda-szerű történetek, a sematikus, fekete-fehér karakterek után valódi forradalom a Magyar Néphadsereg Színházának Szent Johanna előadása, amelynek főszereplője egy árnyalt, árnyoldalait felvállaló, szókimondó karakter.

Bulla Elma, Ruttkai Éva. Forrás: Tükör, 1967/ 7. 15. ADT

„A Szent Johannát nem most játszák nálunk először, de ez az előadás, amelyben valóban maradéktalanul érvényesül a darab mondanivalója, szatirikus éle és hősi pátosza. (…). Ruttkai Évának főleg az első képben, az inkvizíciós jelenetben és az epilógusban sikerül megelevenítenie az igazi Johannát.” Héra Zoltán: Szent Johanna. Shaw színműve a Néphadsereg Színházában. In: Szabad Nép, 1955/ 342. 5.

Fontos társadalmi analógia figyelhető meg Egri István rendezésében, amelyben ott bujkál ’56 szele. „A középkor eszméinek és a kor társadalmi ellentmondásainak mélyreható analízisében bontakozik ki Szent Johanna konfliktusa; a haladó eszme, amelynek a szűz a hordozója, s csap össze a társadalmi reakcióval, a humanista gondolat a hűbéri szolgasággal.” Héra Zoltán: Szent Johanna. Shaw színműve a Néphadsereg Színházában. In: Szabad Nép, 1955/ 342. 5.

„A Magyar Néphadsereg Színházának Szent Johanna előadása a színház együttesének eddigi legjobb produkciója, s ezen túlmenőleg, színházi kultúránk egyik nagyon szép állomása.” Csapó György: Shaw Szent Johannája a Néphadsereg Színházában. In: Magyar Nemzet, 1955/ 293. 5.

Ruttkai Éva: az új generációs Johanna

Fotó: Farkas Tamás/ Forrás: MTVA Archívum itt!

Nem csupán az imént említett társadalmi közhangulat miatt kulcsfontosságú az előadás, hanem azért is, mert egy teljesen újszerű karakter-értelmezésben tűnik fel Ruttkai Éva, immár, mint az új generáció legelhivatottabb és legtehetségesebb színésznője.

Miller Lujza, Roxan, Amália és Zrínyi Ilona után ez egy remek alkalom arra, hogy a történelmi hősnők egy egészen más, elementárisabb, kissé egzaltáltabb típusát alakíthassa. Ebben, a már-már androgünnek ható szerepben, az ifjúság forrófejű, félelmet és korlátot nem ismerő, lázadó kamaszos aspektus jeleníthető meg.

„Az ő Johannája modernebb, kamaszos női bájjal telített, ki is rí a középkorból. S ez Shaw szándéka szerint való. Talán inkább, mint Bulla szerepfelfogása, amely szerint sokkal inkább hasonlatos az őt környező világgal. Ruttkai profánabb Johannát ábrázol, ha alakítása nem is olyan érett, mint Bulláé, s felfogását nem tudja olyan teljes művészi erővel tolmácsolni, kétségtelenül értékes és jelentős művészi munka.” Csapó György: Shaw Szent Johannája a Néphadsereg Színházában. In: Magyar Nemzet, 1955/ 293. 5.

Kiemelt fotó/ forrás: Film Színház Muzsika, 1975/ 41. 16. ADT

A cikk az ADT segítségével készült.