Szent Johanna

Szent Johanna

Bemutató: Magyar Néphadsereg Színháza, 1955. 11. 25. (rendező: Egri István).

Függetlenség, szabadság, haladás

Az „orléans-i” szűz története számos művészt ihletett már irodalomtól a képzőművészetig. Számos alkotás inspirálódott a 15. századi Szent Johanna- jelenségéből.

A feudális keretekből kitörni vágyó nép, a megújulásra, a reformokra éhes társadalmi közhangulat érájában egy félelmet nem ismerő nő tragikus sorsa nem más, mint a kíméletlen tükör az elavult rendszerek és a hatalom félrevezető mesterkedései számára.

G.B. Shaw 1923-mas Szent Johannája nem sokkal az első világháborús tragédiasorozat után keletkezett, amikor egész Európa egy teljesen új világrenddel kényszerült szembenézni. A béketárgyalásokat és a “térkép-vagdalásokat” követően a függetlenség, a szabadság eszméje rendkívül időszerűnek bizonyult.

Budapesti Johannák

Budapesten már 1924-ben bemutatásra került a modern értelmezésű Szent Johanna Bajor Gizi főszereplésével. Ezt követte Bulla Elma 1936-os, majd Gobbi Hilda 1945-ös alakítása. Az 1955-ös Szent Johanna kettős szereposztással (Bulla Elma, Ruttkai Éva) jött létre.

A Magyar Néphadsereg Színházának premiere nem sokkal az ’56-os forradalmi események előtt volt, ezért társadalmi reflexiója miatt releváns párhuzamok fedezhetők fel a korabeli hazai, elnyomó politikai viszonyok és a késő középkori francia állapotok között.

Bajor Gizi, Bulla Elma, Gobbi Hilda. Forrás: Film Színház Muzsika, 1975/ 41. 16. ADT

’56-os Johannák

Közvetlenül 1956 előtt (az 1954-es Nagy Imre-kormány által bekövetkezett enyhülés következtében) mindinkább felértékelődött a pozitív, igaz, tiszta, bátor főhős hiteles reprezentációja a magyar film- és színházművészet terén. A szocialista realizmus dogmatikus és szűk látókörű értelmezései stratégiái, a propaganda-szerű történetek, a sematikus, fekete-fehér karakterek után valódi forradalom a Magyar Néphadsereg Színházának Szent Johanna előadásának főszereplője egy árnyalt, árnyoldalait felvállaló, szókimondó karakter.

Bulla Elma, Ruttkai Éva. Forrás: Tükör, 1967/ 7. 15. ADT

„A Szent Johannát nem most játszák nálunk először, de ez az előadás, amelyben valóban maradéktalanul érvényesül a darab mondanivalója, szatirikus éle és hősi pátosza. (…). Ruttkai Évának főleg az első képben, az inkvizíciós jelenetben és az epilógusban sikerül megelevenítenie az igazi Johannát.” Héra Zoltán: Szent Johanna. Shaw színműve a Néphadsereg Színházában. In: Szabad Nép, 1955/ 342. 5.

Fontos társadalmi analógia figyelhető meg Egri István rendezésében, amelyben ott bujkált ’56 szele. „A középkor eszméinek és a kor társadalmi ellentmondásainak mélyreható analízisében bontakozik ki Szent Johanna konfliktusa; a haladó eszme, amelynek a szűz a hordozója, s csap össze a társadalmi reakcióval, a humanista gondolat a hűbéri szolgasággal.” Héra Zoltán: Szent Johanna. Shaw színműve a Néphadsereg Színházában. In: Szabad Nép, 1955/ 342. 5.

„A Magyar Néphadsereg Színházának Szent Johanna előadása a színház együttesének eddigi legjobb produkciója, s ezen túlmenőleg, színházi kultúránk egyik nagyon szép állomása.” Csapó György: Shaw Szent Johannája a Néphadsereg Színházában. In: Magyar Nemzet, 1955/ 293. 5.

Ruttkai Éva: az új generációs Johanna

Fotó: Farkas Tamás/ Forrás: MTVA Archívum itt!

Nem csupán az imént említett társadalmi közhangulat miatt volt kulcsfontosságú az előadás, hanem azért is, mert egy teljesen újszerű értelmezésben tűnt fel Ruttkai Éva, immár, mint az új generáció legelhivatottabb és legtehetségesebb színésznője.

Miller Lujza, Roxan, Amália és Zrínyi Ilona után ez egy remek alkalomnak bizonyult ahhoz, hogy a történelmi hősnők egy egészen más, elementárisabb, kissé egzaltáltabb típusát alakíthassa. Ebben, a már-már androgünnek ható szerepben, az ifjúság forrófejű, félelmet és korlátot nem ismerő, lázadó kamaszos aspektust testesítette meg.

„Az ő Johannája modernebb, kamaszos női bájjal telített, ki is rí a középkorból. S ez Shaw szándéka szerint való. Talán inkább, mint Bulla szerepfelfogása, amely szerint sokkal inkább hasonlatos az őt környező világgal. Ruttkai profánabb Johannát ábrázol, ha alakítása nem is olyan érett, mint Bulláé, s felfogását nem tudja olyan teljes művészi erővel tolmácsolni, kétségtelenül értékes és jelentős művészi munka.” Csapó György: Shaw Szent Johannája a Néphadsereg Színházában. In: Magyar Nemzet, 1955/ 293. 5.

Kiemelt fotó/ forrás: Film Színház Muzsika, 1975/ 41. 16. ADT

A cikk az ADT segítségével készült.