Interjú-részlet ’66

Interjú-részlet ’66

“Nem titok: a színház több szépséget és varázslatot rejteget számomra, mint a film. Nemrégiben beszélgettem Doráti Antallal, a Budapesten vendégszereplő magyar származású amerikai karmesterrel, s amit a koncert és a hanglemez-felvétel különböző érzelmi hatásáról elmondott, nagyon sokban emlékeztetett saját színházi és filmszínészi tapasztalataimra. Doráti arról panaszkodott, hogy a stúdióban sohasem tudja elérni a belső feszültségnek azt a fokát, amely a koncertközönség jelenlétében, a figyelem, és a várakozás kereszttüzében önmagától megszületik. Így van ez nálam is. Amikor kilépek a színpadra, szinte az ujjaim hegyében, a bőrömön, az idegeimben érzem az eleven kapcsolatot a nézőkkel, a mágikus vonzást, melyet a felém forduló várakozás teremt meg, s amelynek tudom, minden kimondott szavammal, minden mozdulatommal meg kell felelnem. A felvevőgép nem képes helyettesíteni ezt a szüntelenül serkentő, érzelmi érintkezést. (…) A színpadon végigélhetem a szerepet, átváltozhatok valaki mássá, anélkül, hogy percenként kizökkentenének elképzeléseimből. (…) A színpad birodalma tágas és szabad világ, ahol nagyobb tere van a játéknak, és a fantáziának, mint a filmben.” Létay Vera: A színésznő és a színésznő. In: Filmvilág, 1966/ 2. 12-14.

Kiemelt fotó/ forrás: Kotnyek Antal / Fortepan

A cikk az ADT segítségével készült.