Háború és béke

Háború és béke

Bemutató: Magyar Néphadsereg Színháza, 1959. 12. 12. (rendező: Kazán István, Kazimir Károly).

Mindig merész és kissé sem kockázatmentes vállalkozás klasszikus nagy írók regényes narratíváit színpadra, vagy forgatókönyvre alkalmazni. Erwin Piscator a hitleri háborús mozgolódások idején adaptálta a Háború és béke című színművét Tolsztoj regényéből, amely egyfajta prófécia a hiábavaló, zsarnok fegyverharácsolás, és vérengzés ellen.

Az ötvenes évek második felében, a hidegháborús kontextus indokolt táptalajt nyújtott a budapesti Néphadsereg Színházának a Háború és béke reprezentációjára. Kazán István és Kazimir Károly rendezése az Erwin Piscator szövegkönyv alapján ábrázolta a klasszikus történetet, bravúros színpadi megoldásokkal és pazar szereposztással. Páger Antal kitűnően hozta a zsarnok, feudális orosz rend csökönyös éltetőjének prototípusát, míg Benkő Gyula a vele szembeszegülő forradalmi eszméket és a haladást szorgalmazó valló Bolkonszkij herceget.

Ruttkai Éva, Benkó Gyula (forrás: MTVA Archívum)

„Színészi alakításban két művész alkotott kiemelkedőt: Ruttkai Éva és Páger Antal. Natasa Rosztova bájos, libegő lénye édes ízekkel gazdagodott Ruttkai játékában; ez a Natasa okos volt, szeleburdi, csupaszív és teljes ember – kristályos üveghangok csengtek itt, megvesztegető tisztasággal.” Ungvári Tamás: A Háború és béke Piscator feldolgozásban. In: Kortárs, 1960/5. 821.

Kossuth-díj

Ruttkai Éva tucatnyi film,- valamint hetven színpadi és Natasa Rosztova szerep után Kossuth-díjjal jutalmazták. Demeter Imre, a jeles esemény alkalmából, a következőképpen összegezte röviden Ruttkai addigi munkásságát, különleges tehetségét.

„Tolsztoj ilyennek álmodhatta Natasát. Fehér virágnak, halknak, rebbenőnek. Tisztának, nemesnek, szépnek. Félig gyermeknek, félig nőnek, törékenynek és lebegő lírának. Ilyennek, mint ő: Ruttkai Éva. (…) A legnemesebb tehetség és a tudatos művészet harmóniájából elevenedett meg Natasa alakja. (…) Fiatal színésznőt illet most a Kossuth-díj babérkoszorúja, de – s ebben az ifjú korban ezt csak a legritkábban mondhatjuk el színésznőről – nagy, s máris ouvre teremtő színésznőt köszöntünk. Olyan ábrázolót, akinek varázslatos egyénisége mindig az eljátszandó szereppel azonosul, mindig „ruttkais”, de hol Zilia röneszánsz, hol Miller Lujza szűzies ártatlansága, máskor a Hattyú hófehér s színpad fölötti lebegése, vagy Lysistraté egyszerre elbűvölő és vaskos amazonsága, akár a Sheridan vígjátékban a lady önnön avultságát perszifikáló tündöklése, vagy a Sirály jelképpé nőtt tragikuma és alkotni akarása. A drámairodalom legszebb nőalakjai sorakoznak mögötte, azonosulnak vele, nagy elődök avatott követőjével. S Ruttkai Éva tudatos tehetséggel, alázatosan szolgálja őket és íróikat – a színházat, a művészetet. (…) A tegnapot és a mát jutalmazza ez a Kossuth-díj s a holnapot is, új alakításokat s megannyi újabb varázslatot. S egy kicsit a mai színház lelkét és az örök színház varázslatát, melynek egyik legtehetségesebb ihletője ő.” Demeter Imre: Ruttkai Éva. In: Film Színház Muzsika, 1960/ 12. 12-13.

Forás: Film Színház Muzsika, 1960/ 12. 13. ADT

„A világirodalom egyik legszebb nőalakját úgy keltette életre a Néphadsereg Színházában Ruttkai Éva, hogy a néző ritka színpadi csodával találkozik. (…) Mintha a remekmű lapjairól lépett volna színpadra. Pedig igazán nem terjedelmes szerep; a művésznő mégis tökéletes illúziót kelt, kort, és embert varázsol elénk úgy, hogy soha nem látjuk az eszközeit. Nem játszik soha – életre kelti Natasát és Natasa él. Póztalan és magától értetődő. Ilyennek álmodhatta Tolsztoj a regény hősnőjét. Lénye olyan, mintha mindig virágszirmok öveznék; törékeny, finom, légies. A tolsztoji költészet lengi körül, minden mozdulatában Natasa lelkét érezzük, s ezért van benne ebben a nagyszerű alakításban Tolsztoj lelke is.” Demeter Imre: Natasa: Ruttkai Éva. In: Asszonyok, 1960/ 5. 40.

Kiemelt fotó/ forrás: Keleti Éva/ Szigethy Gábor: A Ruttkai. Budapest, Terra-Kossuth Nyomda, 1987.

A cikk az ADT segítségével készült.