Éjfélkor

Éjfélkor

Elegancia, franciás lírai, noir, presszó

Magával ragadó, szó szerint: szép film. Nyomasztó témája ellenére rendkívül szellős. Stílusa van – a hazai filmgyártás egy olyan korszakában, amikor ez nem igazán „időszerű”, hiszen nem a szocialista realizmus elvtársi mintáit követi. Európai és klasszikusan modern.

Máriássy Félix (Egy pikoló világos), Makk Károly (Mese a 12 találatról) és Fábri Zoltán (Hannibál tanár úr) úttörő filmjeik után, 1955-től, egyfajta bomlás érzékelhető a szocialista realista filmdramaturgiai sémákon, de valahogyan mégis ez az első olyan mű, amely teljesen áttöri az addigi reprezentációs kereteket.

Forrás: oszifesztival.hu

Az Éjfélkor című vizuális ékszerdobozból teljességgel hiányzik a sematizmus, és mindenféle didaktikus dialóg-csokor, vagy egysíkú karakter. Egyszerre kortalan és korabeli.

Kortalan, mert általános és örökérvényű problémát ábrázol: a menni vagy maradni kérdéssel. Korabeli, mert meghatározó benne az ötvenes évek Budapestjének azon arca, amely viszont teljesen kimaradt az előző évek filmalkotásaiból. Révész György, első filmes overturejében, közrefogja a Bágya András muzsikához passzoló miliőket, miközben rendkívül érzékenyen és finoman illusztrálja szereplői tragikus sorsvonalát.

Füstös presszó – nyugati zenekari összképpel, stúdiómentes vidéki; és külső felvételek, autentikus helyszíni forgatások (reptér, balatoni hotel, Uránia, filmgyár, színház, stb.), elegáns ruhák, és franciás smink.

Forrás: NFI / Fotó: Szomszéd András

A melodramatikus műfaj, a nyirkos, esős jelenetek, a francia lírai realista, míg a flash backek és a sötét tónusok a film noirok búskomor atmoszféráját idézik.

Elegancia – amelyet a magyar színjátszás két kivételes egyénisége: Ruttkai Éva és Gábor Miklós képvisel, ösztönös, természetes, manírok nélküli hitelességgel. Diszkrét, sármos jelenlétük – pazar képi kompozíciókban – a legrangosabb európai filmek világával párhuzamos.

Hegyi Barnabás nagyszerű operatőri közvetítései mentén a film snittjei már nem a háború előtti lenyomatokat viselik – ami a korszakban még általános – nyitottabbak, frissebbek annál. Az Éjfélkor levegős utcaképei és külső jelenetei, fiatal szereplői már a Kifulladásig új hullámos generációját előlegezik.

Forrás: port.hu

A forgatókönyv flash backekre épül, karakterei árnyaltak, dialógusai gördülékenyek, hitelesek. Rozsos István „pesti vagány” figurája erősíti az autentikus karakterábrázolás lehetőségeit, Bánki Vilma visszafogott karaktere és játéka pedig a két főszereplőhöz hasonlóan a mértéktartás és a nemes egyszerűség hordozója.

A kommunista közegből kiemelt, erőltetett munkásfigurák, vagy a szocialista környezet fekete-fehér filmes prototípusai helyett ezek a hétköznapi hősök közelebb járnak már a realista mindennapok reprezentációjához, valódi reformot és üdítést hozva az ötvenes évek magyar filmművészetbe.

Londoni siker

A magyar filmrendezők és filmszínészek között sok az érdekes tehetség.” P. J.: Magyar Filmek londoni televízióban. In: Film Színház Muzsika, 1959/ 28. 35.

Az ötvenes évek végén megnőtt az érdeklődés a magyar filmek iránt egész Európában. Derek Prouse, televíziós szerkesztő, valamint a Sunday Times filmkritikusa nagyszabású műsort készített a BBC számára, amelyben számos magyar filmet, köztük az Éjfélkor, A 39-es dandár, az Álmatlan évek, a Ház a sziklák alatt című alkotásokat tűzte műsorra. A vetítést követően beszélgetést folytatott az alkotókkal, köztük Várkonyi Zoltánnal, a Máriássy házaspárral, Makk Károllyal, Ruttkai Évával és Gábor Miklóssal.

Forrás: NFI / Fotó: Szomszéd András

Korabeli tükrök

Kürti László kritikája az 1958-as Film Színház Muzsika hasábjain már az első mondatban odahelyezi a mélységélességet, ahová kell – korabeli elvárás szerint! – nehogy bárki bármit is eltévesszen. Az 1956-os eseményeket határozottan és nyomatékosan reakciós, ellenforradalmi mozgalomnak nevezi – nem oda Buda! – , a kötelező kultúr-politológiai körök után azonban elismerően nyilatkozik a filmről.

Ha jelzőkkel akarnám értékelni a filmet, a következőket mondanám: jó szándékú, szolid, finom. Valamiféle bensőséges, halk hangulatú kamerastílus teremtődik meg itt az írók, a színészek, Hegyi Barnabás operatőr és természetesen mindenekelőtt a rendező, Révész György munkájából. A fővárosunk iránti szeretetet sugárzó felvételek, anélkül, hogy maguk-mutogatók lennének, hatásosan szolgálják a mondanivalót. A filmnek lendülete, magával ragadó ritmusa van, ami – ha apró kihagyásokkal is – a végső jelenetekben felgyorsul, és alkalmat ad a főszereplőknek, hogy kitűnő játékukat a kitörő szenvedélyek, főleg premier plánban fényképezett kifejező ábrázolásával tetőzzék be. Hovatovább unalmassá válik, hogy Ruttkai Éváról minden új filmje után megállapítjuk: ez volt az eddigi legjobb alakítása. De ő az oka: miért lep meg minden alkalommal tehetségének újabb és újabb oldalaival. Ezúttal is milyen döbbenetesen valóságos ez az „úrilány”-ból lett kis pesti balett tündér.” Kürti László: Új magyar film. Éjfélkor. In: Film Színház Muzsika, 1958/ 1. 5.

Kiemelt fotó/ forrás: Szomszéd András/ forrás: NFI

A cikk az ADT segítségével készült.